Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az első fejezetet, csak a hetem nagyon sűrű volt.
Remélem tetszik mindenkinek és kapok 1-2 komit. ( ha vkinek nem tetszik az is nyugodtan írja meg )
Jó olvasást hozzá! Puszi : Pepe
1. fejezet:
Mi ez az iszonyatos hang?? Dühösen nyitottam ki a
szemeimet, de rögtön vissza is csuktam, mert a fény hirtelensége meglepett.
Fújtattam egyet, mikor rájöttem mi ez a hang. A telefonom
után nyúltam és anélkül, hogy megnéztem volna, ki keres, már is a fülemhez
emeltem, mert biztos voltam az illető kilétében.
-
Mit szeretnél? –
kérdeztem egy kicsit még álmos hangon.
-
Nem felejtettél el
vmit? – tudakolódott idegesen a vonal túlsó végén Ashley. – Itt várok rád a
parkban 10 perce.
-
Uhh! Ne haragudj,
teljesen kiment a fejemből. 10 perc és ott leszek!
Villámgyorsasággal kaptam magam össze. 10 perc
bőven elég volt, mindahhoz, amit egyébként fél óra alatt szoktam megcsinálni. A
lépcsőn gyorsan lerohantam, a cipőmet felhúztam és futólag belenéztem a
tükörbe. Az összhatás nem volt rossz, egy új zöld melegítőt kaptam magamra, míg
a hajamat összefogtam.
Szép szombat reggel lévén, elindultam a park
felé, mivel Ash ott várt rám a megszokott rózsaszín melegítőjében.
-
Késtél!- jelentette ki.
-
Tudom, és ne haragudj,
csak a tegnap estém kicsit elhúzódott.
-
Tegnap volt a randid,
azzal a helyes dokival a konferenciáról? – kezdett el faggatózni.
-
Igen, de van neve is.
Dave!
-
Akkor meg van
bocsájtva. De mesélj, minden apró részlet érdekel. – mosolyodott el.
Futás
közben mindent részletesen elmeséltem neki, hogy Dave elvitt Cuisine of Hungary
–ba London egyetlen magyar éttermébe, ahol nagyon finom magyar specialitásokat kóstoltunk meg. A
töltött káposztát és a csoki öntetes rakott palacsintát.
Később
egy parkba mentünk sétálni, ami gyönyörűen ki volt világítva.
Minden nagyon tökéletes volt, nagyon jól éreztem magam, bár
valami mintha hiányzott volna. Majd haza
kísért és egy újabb randit beszéltünk meg.
-
Jajj! Tudod, hogy nem
erre voltam kíváncsi! – méltatlankodott lihegve. – Engem a piszkos részletek
érdekeltek!
-
Nem történt semmi! –
válaszoltam neki.
-
Hogy mondod???
-
Mondom nem történt
semmi! – szégyelltem el magam.
-
Na ne! Ezt nem meséled
be nekem Stewart! Ne nézz már madárnak! – bosszankodott.
-
Tényleg nem történt
semmi! – válaszoltam neki egy kicsit ingerülten.
-
Azt akarod mondani,
hogy az a helyes doki elvitt egy tök szupi étterembe, sétáltatok egyet és nem
feküdtetek le?? Ez nem rád vall!- gondolkodott el.
-
Mert eddig nem tudtam,
hogy egy pasival lehet beszélgetni is! – mosolyodtam el.
-
De most komolyan!
Tényleg nem feküdtetek le?
-
Nem!
-
Te beteg vagy! –
szörnyülködött el.
-
Te meg hülye!- és
ezennel kitört mindkettőnkből a nevetés.
-
Na, haragudj csak ez
olyan hihetetlen!
-
Ugyan már! Számomra is!
Miután
végeztünk a félórás futásunkkal, beültünk a közeli kávézóba a szokásos reggeli
kávénkra. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk.
-
Jah igen! Még el nem
felejtem! – kiáltott fel Ash. – Este bulizni megyünk!- mondta teljesen
felvillanyozva.
-
Ne Ash! Könyörgöm ne! A
múltkori is pocsék volt! – könyörögtem.
-
Ne hisztizz! Nikki is
jön, meg az új pasija!
-
Várj, új pasi?
-
Igen vmi Kellan vagy
nem tudom! Nem igazán érdekelt a dolog!
-
Azt látom!
-
Na de most komolyra
fordítva a szót! Este 6-ra ott leszek és kicsinosítalak!
-
Jó rendben! – egyeztem bele,
már éppen nyitottam volna a száját. – Van elég ruhám, semmi szükség vásárlásra.
-
Olyan ünneprontó vagy!-
keseredett el, mire én kinevettem.
Minden
szinte túl jó volt és ekkor szokott vmi mindig közbejönni, amitől minden
elromlik. Nem kellett sokat várni rá. Épp mentünk ki a kávézó ajtaján, mikor
egy rég nem látott szürkéskék szempárba ütköztem. Ashley-t a találkozás ugyanúgy
meglepte, mint engem. Mindhármunkat egy hang térített vissza a valóságba.
-
Apa kik ezek a nénik???
Kris
ruhája a Dave-s randin:
