2012. október 31., szerda

Egy lány vágya


Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az első fejezetet, csak a hetem nagyon sűrű volt.
Remélem tetszik mindenkinek és kapok 1-2 komit. ( ha vkinek nem tetszik az is nyugodtan írja meg )
Jó olvasást hozzá! Puszi : Pepe


1. fejezet:

Mi ez az iszonyatos hang?? Dühösen nyitottam ki a szemeimet, de rögtön vissza is csuktam, mert a fény hirtelensége meglepett.
Fújtattam egyet, mikor rájöttem mi ez a hang. A telefonom után nyúltam és anélkül, hogy megnéztem volna, ki keres, már is a fülemhez emeltem, mert biztos voltam az illető kilétében.
-         Mit szeretnél? – kérdeztem egy kicsit még álmos hangon.
-         Nem felejtettél el vmit? – tudakolódott idegesen a vonal túlsó végén Ashley. – Itt várok rád a parkban 10 perce.
-         Uhh! Ne haragudj, teljesen kiment a fejemből. 10 perc és ott leszek!
 Villámgyorsasággal kaptam magam össze. 10 perc bőven elég volt, mindahhoz, amit egyébként fél óra alatt szoktam megcsinálni. A lépcsőn gyorsan lerohantam, a cipőmet felhúztam és futólag belenéztem a tükörbe. Az összhatás nem volt rossz, egy új zöld melegítőt kaptam magamra, míg a hajamat összefogtam.
 Szép szombat reggel lévén, elindultam a park felé, mivel Ash ott várt rám a megszokott rózsaszín melegítőjében.
-         Késtél!- jelentette ki.
-         Tudom, és ne haragudj, csak a tegnap estém kicsit elhúzódott.
-         Tegnap volt a randid, azzal a helyes dokival a konferenciáról? – kezdett el faggatózni.
-         Igen, de van neve is. Dave!
-         Akkor meg van bocsájtva. De mesélj, minden apró részlet érdekel. – mosolyodott el.
Futás közben mindent részletesen elmeséltem neki, hogy Dave elvitt Cuisine of Hungary –ba London egyetlen magyar éttermébe, ahol s e nagyon finom magyar specialitásokat kóstoltunk meg. A töltött káposztát és a csoki öntetes rakott palacsintát.
   

Később egy parkba mentünk sétálni, ami gyönyörűen ki volt világítva.

Minden nagyon tökéletes volt, nagyon jól éreztem magam, bár valami mintha hiányzott volna.  Majd haza kísért és egy újabb randit beszéltünk meg.
-         Jajj! Tudod, hogy nem erre voltam kíváncsi! – méltatlankodott lihegve. – Engem a piszkos részletek érdekeltek!
-         Nem történt semmi! – válaszoltam neki.
-         Hogy mondod???
-         Mondom nem történt semmi! – szégyelltem el magam.
-         Na ne! Ezt nem meséled be nekem Stewart! Ne nézz már madárnak! – bosszankodott.
-         Tényleg nem történt semmi! – válaszoltam neki egy kicsit ingerülten.
-         Azt akarod mondani, hogy az a helyes doki elvitt egy tök szupi étterembe, sétáltatok egyet és nem feküdtetek le?? Ez nem rád vall!- gondolkodott el.
-         Mert eddig nem tudtam, hogy egy pasival lehet beszélgetni is! – mosolyodtam el.
-         De most komolyan! Tényleg nem feküdtetek le?
-         Nem!
-         Te beteg vagy! – szörnyülködött el.
-         Te meg hülye!- és ezennel kitört mindkettőnkből a nevetés.
-         Na, haragudj csak ez olyan hihetetlen!
-         Ugyan már! Számomra is!
Miután végeztünk a félórás futásunkkal, beültünk a közeli kávézóba a szokásos reggeli kávénkra. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk.
-         Jah igen! Még el nem felejtem! – kiáltott fel Ash. – Este bulizni megyünk!- mondta teljesen felvillanyozva.
-         Ne Ash! Könyörgöm ne! A múltkori is pocsék volt! – könyörögtem.
-         Ne hisztizz! Nikki is jön, meg az új pasija!
-         Várj, új pasi?
-         Igen vmi Kellan vagy nem tudom! Nem igazán érdekelt a dolog!
-         Azt látom!
-         Na de most komolyra fordítva a szót! Este 6-ra ott leszek és kicsinosítalak!  
-         Jó rendben! – egyeztem bele, már éppen nyitottam volna a száját. – Van elég ruhám, semmi szükség vásárlásra.
-         Olyan ünneprontó vagy!- keseredett el, mire én kinevettem.
Minden szinte túl jó volt és ekkor szokott vmi mindig közbejönni, amitől minden elromlik. Nem kellett sokat várni rá. Épp mentünk ki a kávézó ajtaján, mikor egy rég nem látott szürkéskék szempárba ütköztem. Ashley-t a találkozás ugyanúgy meglepte, mint engem. Mindhármunkat egy hang térített vissza a valóságba.
-         Apa kik ezek a nénik???



Kris ruhája a Dave-s randin:




4 megjegyzés:

horváth renáta beáta írta...

hali

na ne most ezzel szurod ki a szemünket csjsz ez ez Kevés és és itt abba hagyni neee mááár
sürgösen kérem a kövifejit
ja és nagyon jo volt
üdv
Reni

Beky írta...

Szia.
Nagyon tetszett a fejezet és már alig várom hogy olvashassam a következő fejezetet. Valóban kicsit kevés volt, de nem baj. Már várom a kövi fejezetet.
Puszi
Beky

Névtelen írta...

Szia!

Nagyon jónak ígérkezik. Kíváncsian várom a folytatást.

Nóci

Dorothy Large írta...

Szia!:) Most kezdtem el olvasni a blogodat és remélem nem baj ha kifejtem a véleményemet! :)
Először is szebb lenne a történet, ha nem használnál leegyszerűsített szavakat, mint például: vmi,h ... stb. :)
A fogalmazásoddal nincs nagyobb baj, csak néhol észrevettem furcsább mondatokat és szóismétléseket,de nem volt annyira zavaró!
Engem az is zavart,hogy két kérdőjelet raksz a mondatok után, ami lehet ,hogy csak engem idegesít,de el kéne hagyni:) Az első fejezet vége rejtélyessé vált, amiért felírhatsz magadnak egy plusz pontot! :) Összességében tetszett a történet,hisz én is imádom Robot és Kristent és remélem megfogadod a tanácsaimat:) Remélem egyetlen szavam sem bántott meg!:)

Örülök,hogy olvashattalak, várom a folytatást! :)